Ezt a sztorit valamikor mindenképp posztolni akartam. És hol találok rá, na hol? Képzeljétek el, hogy az AMUSINGFACTS.COM – on. Hát, akkor, rekeszizmokat előkészíteni, muhaha, bruhaha, hihihi, következzen az elefántakasztás vicces kis története.
Az amerikai Erwinben, Tennessee államban vagyunk…
A helyiek szeretnék, ha feledésbe merülne a történet, mert azt sugallja, hogy Erwin lakossága csupa vérszomjas bunkó paraszt.
Nos, rendben, akkor olvassuk tovább a cikket, hátha kiderül még, hogy ezzel szemben az erwiniek csupa rokonszenves drága aranyos kis angyalkák, akik NEM nézték végig háromezren az egészből mit sem értő állat kivégzését.
Mary egy Sparks World Famous Shows nevű kis utazó cirkusz birtokolta, a posztereiken a legnagyobb élő szárazföldi lényként reklámozva.
Amikor Kingsportban készültek előadásra, (1916, szeptember 12.), Mary, és a többi elefánt felvonult a városon át, a cirkuszi parádéban. Egy Walter „Red” Eldridge nevű ember kezelte Maryt, aki munkanélküliként előző nap csatlakozott a cirkuszhoz, Virginiában.
Amikor az elefánt megállt, hogy egy kicsit nyammogjon egy görögdinnyehéjon, Eldridge rákúrt a fejére egy bottal. Ekkor Mary felemelte őt az orrmányával, és félredobta a fából készült korláthoz. Továbbindult, és ekkor rálápett a férfi fejére. (Hm. Vajon hogy nézhet ki az elefántláb alatt szétroppanó fej? Csak a diótörőre tudok alapozni. - Viszont abból ritkán fröcsköl a vér.)
Az emberek sikoltozva rohangáltak, de az elefánt nem támadott meg senkit. Az esti showban még szerepeltették Mary-t.
A következő napon a társulat cirka 40 mérfölddel arrébb ment, Erwinbe, eközben a pletykák elkezdtek terjengeni. Egyesek azt beszélték, a kormányzó elrendelte a kivégzést, mások azt állították, hogy a kingsportiak Erwin felé tartanak egy kurvanagy ágyúval, hogy szétlőjék vele az orrmányost.
A közeli Johnson City és Rogersville polgármesterei kijelentették, hogy betiltják a városukban az előadásokat, ha a gyilkos Mary továbbra is szerepel.
A cirkusz vezetősége vonakodott, mivel Mary fontos bevételi forrás volt, de ugyanakkor úgy érezték, hogy valamit csinálni kéne. Megbeszélték, hogy Mary kivégzése egy nagy show legyen.
A cirkuszi segédek láncot tekertek Mary nyakára, amelyet egy 100 tonnás (vasúti szerelvények mozgatására használatos) daruskocsira illesztettek. Az első próbálkozásnál a lánc elszakadt. Mary leesett, és eltörött a csípője, jótékonyan megkönnyítve a botcsinálta kivégzőosztag munkáját, mert a második – végső – felhúzásnál már nem vergődött. A csípőtörés minden képzeletet felülmúló fájdalmakat okozott Mary-nek, de ezután legalább - minden bizonnyal - már ős is annak drukkolt, aminek a tisztelt egybegyűltek: hogy legyen már vége.
És, kedves ÍIT – olvasók, ugye lelki füleinkkel már halljuk is a dobpergést…
A vasúti daru nyikorog, és megfeszül, ahogy lassan felvonja az 5 tonnás elefántot. A lánc az állat nyaka körül megfeszül, ahogy a darukar felemelkedik, felemelve az elefánt mellső lábait, majd a hátsó lábait is a földről.
Kicsit később, kábé háromezres nézősereg szeme láttáraz elefánt kimúlt, élettelen teste 6 láb magasan himbálódzik a levegőben.
A súlyos testet ott helyben temették el. A történészek szerint egyetlen személy készített fotót, de az is homályos, a köd, az eső (és a ratyi fényképezőmasina) miatt.
Így aztán az élvezetünk nagy részének lőttek. Igazán összeszedhették volna magukat, ki tudja mikor lesz legközelebb egy ilyen attrakció! Mindenesetre remélem, Afrika és India összes elefántja tanult az esetből!
Ne buzgálkodjatok! Világos? Ha buzgálkodtok baj lesz!
0 YES COMMENT (regisztráció nélkül):
Megjegyzés küldése