Plusz ember, mínusz agy egyenlő... / 1.rész

Isaac Asimov – Jó Földünk meghal 3/1. rész

"Minden kilogrammnyi új emberiség teljesen szükségszerűen egy kilogrammnyi állati élet végét jelenti."

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy hány embert képes eltartani a Föld, legjobban tesszük, ha ellenőrizhető számadatokból indulunk ki: bolygónkon becslések szerint mintegy húszbillió tonnányi élő sejt van, ennek tíz százalékát, avagy kétbillió tonnát az állati élet tesz ki. Ez a szám egy maximális értéknek tekinthető, mivel a növényi élet mennyiségileg már nem képes tovább növekedni, erre csak úgy lenne képes, ha a napsugárzás is növekedne, illetve a növények napfényfeldolgozó képessége javulna. Az állatvilág létszáma sem emelkedhet az alapvető táplálékul szolgáló növényi tömeg szaporodása nélkül.

Az emberiség létszáma megnövekedett az évszázadok folyamán, és ez a folyamat tovább tart. Ám mindez az állati élet egyéb fajtáinak rovására történik. Ám mindez az állati élet egyéb fajtáinak rovására történik. Minden kilogrammnyi új emberiség teljesen szükségszerűen egy kilogrammnyi állati élet végét jelenti. Úgy is kifejezhetnénk magunkat, hogy a Föld legfeljebb annyi embert képes eltartani, amelynek tömege mindenfajta állati élet jelenlegi tömegével egyenlő. Ez nem kevesebb, mint negyvenbillió fő – több, moint a jelenlegi szám tizenegyszerese, és emellett ráadásul semmiféle más állatfaj nem létezhetne.

Mit jelent ez? A Föld teljes felülete 510 millió négyzetkilométer. Ha az emberiség elérné létszámának felső határát, az négyzetkilométerenkénti 80 000 fős népsűrűséget eredményezne, New York Manhattan-jének kétszeresét, egyenletesen elosztva ezt a mennyiséget az egész földfelszínen, a sarkvidékeken, sivatagokban és tengereken is.

Még tovább kell alakítanunk ezt a képet: ebben az esetben egy egész világot átfogóriási felhőkarcoló-komplexum alakulna mind a szárazon, mind a víz fölött. E komplexum tetejét kizárólag növénytermesztésre kellene fenntartani, ehető algáknak vagy magasabb rendű növényeknek, melyeket, ahhoz, hogy minden részüket fogyasztani lehessen, megfelelő kezelésben kellene részesíteni.

Vezetékek sűrű hálózata szállítaná a vizet és a növényi termékeket. E termékeket szűrés, szárítás és kezelés után élelmiszerré dolgoznánk fel, miközben a víz visszafolyna a tetőkön levő tartályokba.

Más vezetékek a növények növekedéséhez szükséges ásványi anyagokat tövábbítanák a tetőre, ezek mi másból állhatnának, mint emberi hulladékokból, és feldarabolt tetemekből. Ebben az időpontban az emberiség további szaporodása már természetesen lehetetlen, így ekkor – ha ugyan nem jóval korábban – kategorikus népességtervezés válik elengedhetetlenné.

De még ha elméletileg el is képzelhető egy ilyen méretű emberiség, felmerül a kérdés, hogy vajon ez a fajta életmód még emberhez méltó-e?

Esetleg nyerhetünk azonban teret és időt a Hold vagy a Mars benépesítésével?

Próbáljuk meg kiszámolni, hogy mennyi idő alatt érnénk el a maximális létszámot a jelenlegi feltételek mellett! Ma a Föld népessége mintegy 3,6 milliárd fő, és olyan ütemben növekszik, hogy harmincöt éven belül ez a szám megkétszereződik [bejött – ÍIT]. Ha ez a tempó változatlan marad, 465 év múlva elérjük a felső határt, tehát 2436-ban világszerte állni fognak a felhőkarcoló-komplexumok.

Talán elképzelhető, hogy az elkövetkezendő 465 évben sikerül valamennyi embert a Holdra vagy máshová telepíteni és ott táplálni őket? Józan mérlegelés után azonban (...)

[Folyt. köv.]